PSZI-FI - prezzey írásai a weben és máshol (pszi_fi) wrote,
PSZI-FI - prezzey írásai a weben és máshol
pszi_fi

Jon Courtenay Grimwood: Lucifer sárkánya

Apage Satanas!



Az Ulpius-ház sci-fi sorozat kiadásába kezdett, ami önmagában még nagyon dicséretes dolog is lenne; főleg, hogy egyszerre három címmel indítottak. Clarke Rámája és Pohl Átjárója klasszikus, díjakkal elhalmozott regények. Vajon véletlenül nem hallottunk a harmadik könyvről korábban?

*

Bele a közepébe. Az első néhány tucat oldal a másod-harmadosztályú cyberpunk apoteózisa. Minden "fraktál", minden "MI", és a tulajdonnevek rendre kisbetűkkel kezdődnek, ugyanakkor szó közben is tartalmaznak nagybetűket. (Még az olyanok is, amelyeket amúgy a 'való világban' csak úgy póriasan kötőjellel, vagy horribile dictu külön írunk.) Mindennek van márkaneve, és ezeket a márkaneveket folyamatosan az olvasó orrára is kell kötni. Ha visszafogott lennék, azt mondanám, "Kit izgat?!". De nem vagyok visszafogott, úgyhogy inkább nyomdafestéket nem tűrő kifejezésekkel éltem - ezeket inkább nem osztom meg a kedves olvasóval, a könyvet kézbe véve jó eséllyel maga is reprodukálni fogja azokat. Ha hozzáállásom túlságosan agresszívnak tűnne, mindenki figyelmébe ajánlom egyik kedvenc bekezdésem. (Kéretik figyelembe venni, hogy nekem 379 oldalon kellett végigszenvednem magam ebből a szövegből.)

"A TriplaCsavar eléréséhez át kellett törni az ÚjHullámVerés UV-fény hasogatta bugyrain, gondosan kerülgetve a falnak verődő, önkívületben tomboló drum'n'freebase-függőket. A kinetikus energia és a Brown-mozgás törvényei miatt a lánynak ez nem egészen úgy sikerült, mint szerette volna. Nem csoda, hiszen az exSztázis zenekar szállta meg a terepet; kalapáló szívüket padlótól mennyezetig érő B&O bétaB erősítők hangosították ki."

Juj. Csak annyit lehetne tanácsolni a szerzőnek, mielőtt egyre-másra szórja a szövegbe a pályájukat tévesztett stiláris elemeket (képzavar juhé): olvasson némi Gibsont. Kínomban magam is azt tettem - bár ne tettem volna, csak a kontrasztot sikerült növelni. Sőt: egyes technológiák, amelyek Gibsonnál több soros magyarázattal szerepelnek (pl. ilyen a fraktálpengéjű kés), egy az egyben onnan lettek átemelve, "az olvasó úgyis tudja, miről beszélek" style-ban. (William Gibson: Virtuálfény - 1993, Lucifer sárkánya - 1998.) Nem vagyok meggyőződve arról, hogy az olvasó biztosan tudja, miről van szó, már csak azért sem, mert helyenként a szerző is bizonyságát teszi annak, hogy neki sincsen fogalma sem ezekről. Én csak a pszicho- és neuro- kezdetű technoblablához tudok hozzászólni valamicskét, úgyhogy amikor nekem tűnik fel a számítástechnikai nonszensz, az már jelent valamit. (A pszicho- és neuro-nonszenszről inkább nem is beszélnék. 'Az agya x százalékban aktív'. Argh! Visszaadom a diplomámat, pedig még meg sem szereztem.)

Az idegesítő márkanevek szerencsére a történet előrehaladtával kezdenek kikopni a szövegből, viszont megmaradnak a strukturális - nincs rá jobb szavam - értelmetlenségek. A szerző központi szereplőket kidob, teljes történetágakat kiszelektál, több szálat lezáratlanul - sőt, említetlenül! - hagy, minden magyarázat nélkül. Nem akarok semmiféle poént lelőni (nem mintha lenne), de a nagy finálé is elintéződik egy ötlettelen deus ex machinával. A cselekmény egyes, a végére majdhogynem központi jelentőségűvé váló elemeiről a könyv első kétharmadában említés sem esik, márpedig ezek olyanok, amelyeknek egy átgondolt világban komoly hatással kell lenniük a mindennapi életre; és valóban, amikor előkerülnek, minden szereplő lelkesen nyugtázza, hogy ja, persze, ilyen is van, ez köztudott. Úgy döntöttem, ezt az egyet elmondom, mert különben az olvasó nem tudja átérezni a fentebb írtak súlyát: a psziről van szó, minden kalandmester és mesélő réméről. Így a szerző sikeresen érvényteleníti az eddig leírtakat, hiszen ha X tud más gondolataiban olvasni, akkor Y eseménynél miért nem tette? És Z-nél? (Mindent mégse árultam el, nem a pszi a fentebb említett deus ex machina - az még ezekre jön rá, hab a tortán, nyam.) Bárhogy is forgatom a dolgokat, olyan érzésem van, hogy kellett még száz oldal, de kifogyott a szerző ötletforrása. Azért neki is gyanús lehetett, hogy nem lesz minden rendben, mert próbált korlátokat állítani a gondolatolvasás ereje elé, de ezek sem elégségesek. Először gondolkozni, utána írni, mert különben legjobb esetben közepes techno-kalandregény lesz a nagy cyberpunk műből!

Nem értem, hogy miközben még Gibsontól sincsen minden magyarul, Sterlingtől semmi sem jelent meg, Stephensont is csak ígérik, miért éppen egy ilyen könyvvel kell próbálkozni. (Már csak azért sem látom a koncepciót, mert a Lucifer sárkánya folytatás, előzménye a neoAddix.) Minek? Kinek? Minimális igényességgel rendelkező sci-fistáknak biztosan nem; aki pedig akcióregényt akar olvasni, azt elriasztja a techno-halandzsa. Pedig lehet, hogy jól járna - a könyv legjobb pillanatai azok, amikor a szereplők egy kiadósat mészárolnak. (A hivatalos honlap lelkesen Tarantinóhoz hasonlítja szerzőnket, ami nem elhibázott párhuzam.)

Mindenben a legrosszabb az, hogy az olvasó látja a potenciált. Jó akciók, vonzónak indult - de aztán rendszerint félresiklott vagy klisévé laposult - jellemleírások, kihasználatlan ötletek. Grimwoodnak a Lucifer sárkánya volt a második regénye. Lehet, hogy mostanára már kiforrta magát, és a könyvet betudhatjuk ifjúkori zsengének. Nem tudom, későbbi írásait nem olvastam, de ezek után kétszer is meggondolom, hogy a kezembe vegyem őket. Remélem, a kiadó is meggondolja ugyanezt.

______
Közlés: Solaria Science Fiction Magazin
Link: http://www.solaria.hu/modules.php?name=Reviews&rop=showcontent&id=15
Subscribe
  • Post a new comment

    Error

    default userpic

    Your IP address will be recorded 

    When you submit the form an invisible reCAPTCHA check will be performed.
    You must follow the Privacy Policy and Google Terms of use.
  • 0 comments